Xénia, a kapitány

Az ezredfordulón érkeztél a Városházára az ország másik feléből, az akkori legújabb szervezet élére. A régi vezetők számára ismeretlen elektronikus igazgatás sok buktatóval indult, mint minden más. A szervezés a véredben van ez egyből látszott, józan ésszel és türelemmel alakítottad az Okmányiroda munkáját. Mindenki új emberként került a csapatba, a két népesség-nyilvántartó kollégán kívül. Marianna és Marika a bejelentő kartonokat forgató óriásgéppel dolgozott évtizedekig, Bráz Eszti néni vezetésével. Egyből megtaláltad velük a hangot, az egyetlen régi eszköz egy rézlemez maradt, amit Marianna a kihúzásokhoz használt nyugdíjba vonulásáig, amikor tovább adta egy fiatal kollégának. 21 nap kellett, amíg az első okmány rendben kiadásra került Berni részéről, addig telefaxon ment az információ. Január 21-e, Ágnes napja lett az igazi indulás sok erőfeszítés után.

Kaposvár meghatározó közigazgatási vezetője, a legnagyobb ügyfélforgalom lebonyolítója. Emlékszem az első alkalmatlan ügyfélhívó rendszer kötelező beállításakor nem kísérleteztél a kaposvári és környező települések lakóinak türelmével. Beállítottál egy kollégát, aki folyamatosan a várótérben volt, hogy a gép hibáit azonnal orvosolja. Miért? Mert a Te gondolkodásodban első az ember és csak azután a gép. Nem az a vezető, aki értelmetlen utasításokat hajtogatva stresszeli a kollégáit és az ügyfeleket. Mindig kitaláltad és megszervezted az adott nap feladatait. Nem azt mondogattad, hogy majd jobb lesz, a jelenben kell gondolkodni. Nem szeretted a munkaversenyeket, az értelmetlen statisztikákat és az ostoba vezetőket. Finom módszerekkel minimalizáltad a hatásukat a kollégáidra. Mert az első számodra mindig a kolléga. A falon átmentél, ha kellett. Higgadtan, de határozottan érveltél. Ha kollégáidról volt szó nem ismertél lehetetlent, addig talpaltál, amíg a normális bért, munkakörülményeket ki nem harcoltad. Számíthattak rád, ha magánéleti gondjuk volt, ha betegek voltak. Nem kellett izgulni, mi lesz a munkájukkal. De cserébe eszükbe se jutott visszaélni ezzel, tekintélyed egyértelmű volt. A tekintély alapja szakmai tudás és döntésképesség. Soha nem láttalak vacillálni, de láttalak tanulni a kollégáidtól. Tanulva tanítani, mert csak így lehet a mai világban.

Napi szinten a választások alatt dolgoztunk együtt, soha nem kellett hátranéznem, amit mondtál, az ott volt, az úgy volt. Ha baj volt, azonnal jelezted kész tervekkel, hogy mászunk ki a közigazgatás újabb csapdájából. A központi választási iroda minden időben okozott fejfájást. Emlékszem, amikor utasítást kaptunk, hogy a személyi számot tartalmazó névjegyzéket adjuk ki a pártoknak. Azonnal jelezted a központnak rossz az utasítás, válasz sokáig semmi. De tudtuk a jog felette áll egy rossz utasításnak, fel sem merült, hogy végrehajtsuk. Szóltál, hogy a szolgálati úton nincs kapcsolat, jelezzük máshogy, jogellenes utasítást adtak ki. Higgadtan, nem pánikolva, egyenes gerinccel.  

Egy hét óta imádkozunk, fohászkodunk, szorítunk, gyógyító energiákat küldünk, hívjuk egymást a barátokkal, kollégákkal. Elképzelhetetlen volt, hogy baj legyen. Zsuzsival tegnap este telefonon ismét a reményről beszéltünk, be tudott menni a kórházba és a szombati veszély után bizakodtunk, ha most nem, akkor hamarosan a lélegeztetőgépet elhagyod. Már nem csak hasra fordítva lehetett lélegeztetni. Kevesen értik, az is egy fontos pont a koronavírussal harcolva, ha háton is lehet valakit lélegeztetni. Elmémben egy sok évek munkája és hétköznapok monotonitásából kikerült egyenletesen lélegző, alvó, álmodó ember jelent meg, aki pihen, gyűjti az erőt.

Sokszor elhangzik, újabb és újabb hitegető szólam: Hamarosan visszanyerjük régi életünket. Mintha gyerekeket nyugtatnának, akik nem értik még a világot. Nem a húsvéti nyuszi hozza az ajándékot, a valóság, a keresztút. 24.265 áldozat és hozzátartozóik, barátaik, a gyászolók tömege ez a valóság, és ebben a személytelen számban Te még nem vagy benne. Nem kapjuk vissza a régi életünket, mert újjá kell születnünk, erről szól ez az egész sorscsapás, a világjárvány.

Zselicszentpálon a Magyarok Nagyasszonya templom harangja érted szól. Templom mellett lakni különleges dolog, a harangok hangja kialakítja a belső időérzéket. Az előadások alatt, a tárgyalóteremben nekem se kellett soha az órát figyelnem. Most is előttem van a házatok, ami egy csodálatos otthon, tele ötletes, ízléses megoldásokkal. A kutyák szeretetet igénylő futkosása, ugatása, amikor vendég érkezik. A zselici élet varázsa. Kedves emlék, amikor Csoki a régi kolléga a kerti sütögetéskor áthívott és megnézhettük az esküvőre díszítők munkája alatt a templomot. A Szent Péter Bazilika a pompa, ez a zselici templom Isten háza.

Egyenes gerinc, kedves mosoly, humor, nevetés és amikor a telefonom kiírta: Xénia keres, az Abigélből a köszöntést egyszerre mondtuk ki. Most már csak a Te hangodon fogom hallani örökre: Isten áldásával!