Tüntetés, hogy történt?

2024. február 16-a furcsa nap volt. Előző nap a Városházán közgyűlés, ami felpörgeti azt a képviselőt, aki dolgozik. Mint a színházban az előadás végén kell valami, amitől az ember leáll, kijön a küzdő szerepből. Egy főszerkesztővel beszéltem, a már üres díszteremben és Jakab Ferenc professzorra terelődött a szó a covid kapcsán ingyenes tesztelési keretre vonatkozó javaslatom elutasításának következményeiről.

Este egy előadásomat írtam. Napok óta a kegyelmi botrány alkotmányos válságában forrt az ország. A gyalázatos pedofil ügyek, a gyermekvédelem társadalmi lelkiismeret-furdalása elemi erővel tört a felszínre. Az influenszerek (online tartalomgyártók) által szervezett tüntetés kapcsán az Azahriah (Baukó Attila) jelenség foglalkoztatott, ahol egy új kommunikációs csatornát, egy hálózat gyors létrejöttét érzékeltem, amit algoritmusok gerjesztenek és a hatalom nem képes kontrollálni jelenleg. Éreztem egy erőt, amit a rendszerváltás hangulata óta nem. Valami készül felszínre törni és ott akarok lenni. Más dolgom volt pénteken, így nem volt tervben, hogy személyesen veszek részt a tüntetésen. Tudtam, interneten keresztül csatlakozom, azonban ott volt a fejemben, a fiatalok az online térből kilépnek az utcára. Akkor én miért maradjak egy gép előtt.

Reggel a főszerkesztő küldött egy sms-t, ami először fordult elő, amióta képviselő vagyok. „Jakab Ferenc professzor 46 évesen meghalt.” Ferkóként ismertem meg kisgyerekként a nővére osztálytársam volt, a szüleink is gyerekkoruk óta ismerték egymást. Letaglózott a hír. Ferkó írásai, videói segítettek megérteni, hogy mit kell tenni egy településnek, hogy minél kevesebb áldozata legyen a járványnak. Az ingyenes tesztelési kerettel több száz ember életét menthette volna meg a Közgyűlés, szörnyű következménye lett az ostoba politikai ellenállásnak. Kerestem a híreket, beszéltem az egyetemi ismerősökkel. Öngyilkosság. Nem értettem. A hírfalon megjelent Alekszej Anatoljevics Navalnij meghalt a büntető telepen lévő börtönben. Levegőre vágytam, a szabadság levegője kellett. Futva pár perc az állomás és a déli vonattal elindultam Pestre. Kelenföldről felmentem Farkasrétre busszal édesanyám sírjához gyertyát gyújtani, majd busszal irány a Keleti. Átszálltam a gyorsjáratra, amire alig fértem fel. Nemzeti színű csíkok festve a fiatalok arcán, sok középiskolás. Azahriah rajongók. Tehát működik az új kommunikáció. A buszt a lezárások miatt elterelték a Néprajzi Múzeumnál le kellett szállni. A sötét parkon keresztül hatalmas tömeg indult a Hősök tere felé, mert a járdán, amelyet a lámpák világítottak meg, nem fértünk el. Fantasztikus beszédek és egy adakozás, legalább, ha eljött ennyi ember mentsünk meg egy hajléktalanságra ítélt állami gondozottat.

Hogy mennyi ember jött el? Ekkora tömeget 1991. augusztus 20-án a lengyel pápa miséjén láttam, akkor 250.000 ember imádkozott együtt Mihail Szergejevics Gorbacsov, a Szovjet Kommunista Párt első titkára és családja életéért, akiket a puccs alatt a Krím-ben tartottak fogva. Két hónapja mentek csak ki az oroszok magyar földről, még az ukrán tagköztársaság területén állomásoztak. Mindenki félt, hogy visszajönnek az oroszok. A pápa felszólítására imádkoztunk. II. János Pál, azóta szent. Nem gondoltam volna, hogy találkozom egy szenttel. De minden felgyorsult, a mai világban. A pápai mise alatt folyósokat alakítottak ki a szent áldozáshoz, a mostani tüntetéskor egy szöget nem lehetett leejteni. A fiatalok nem ismerték a tér befogadóképességét és saccolva 50 ezer főt mondtak, az idősek a tömegben mosolyogtak. Tiszta szívű gyerekek, csak számolni nem tudnak - mondák.

Az ifluenszerek többször elmondták csak ez a kiállás, amit vállalnak. Ez sem az ő dolguk, de a pártok képtelenek megszólítani a magyar társadalmat. Légüres térbe került az ország, senki nem hitte el a propaganda magyarázatokat, sőt a hatalom neki ment a fiatal szervezőknek és őket is az ellenség jelzőkkel illették. De ellenkező hatást értek el. A hatalom képviselőinek magánélete és az állam által követendő életforma között eddig is nagy volt a szakadék: válások, asszonyverés, vak komondor, Brüsszeli csatorna stb. Az egyházakat a hívek az elmúlt tíz évben tömegesen hagyták el, mert sok vezetőjük hiteltelenné vált. Szőnyeg alá söpört borzalmak, politikai szerepvállalás. A volt lelkész-miniszter felelőssége az egészségügy, oktatás, szociális és kulturális területen véghez vitt rombolásban sokakban felvetette a kérdést, összeférhetetlen-e az Urat és a gazdasági-, politikai hatalmat szolgálni egyszerre? Politizálhat-e egy pap? Az emberek eldöntötték a kérdést, minden egyház megszenvedte ezt, az emberek szemében fontos elvet az állam és az egyház szétválasztásának követelményét. Amikor a pedofil botrányban játszott aktív szerepe napvilágra került - a saját táborából kiadva – mindenki elfordult tőle. Azonban emberi gyarlósága ekkor öltött igazán testet, amikor elkezdett görcsösen ragaszkodni a hatalom támogatásával megszerzett püspöki székhez, nem csupán a hívek, de a lelkészek is kiábrándultak a saját egyházukból.

Ebben a mély erkölcsi válságban állt ki Magyar Péter és a politikai rendszer belső ismerőjeként, kimondta azt, amit mindenki tudott a szíve mélyén, az is, aki vakon bízott a hatalom képviselőiben. Hetek óta külön hírblokkok foglalkoznak vele. A propaganda a legádázabb támadást indította ellene, de az emberek a pedofil botrány óta megvilágosodtak már nem hisznek a hatalom által uralt szerkesztőségek híreinek. Egyre rosszabbul élnek az emberek, míg a milliárdosoknak egyre több a pénze. A társadalmi szakadék űrként tátong. Az emberek felelősségre vonásokat, lemondásokat várnak.

2024. április 6-án már a vonaton éreztem, hogy az emberek megindultak vidékről. Csatlakoztam a Talpra magyar telekocsi oldalhoz, hogy lássam, hogy alakul a tömeg. Régi „oszkárosként” tudtam, miért vették át ezt az ötletet. Most nem közpénzzel kitömött álcivil szervezetek mennek buszokkal, előre regisztrált karszalagokkal hátteret biztosítani egy színjátékhoz, hanem valódi tüntetők ki akarják magukból ordítani, hogy: „MONDJON LE!” Közvetlenebb formában: „TAKARODJ!”  A Kossuth tér megtelt a környező utcákban is állt a tömeg. Az Alkotmány utcából zúgott a: „NEM HALLJUK!” A rendezvény előtt Ennio Moriccone által komponált Polip című maffia film zenéje alatt a politikai és gazdasági „elit” képeit mutatták az óriási kivetítőn. A tömeg pfujolt, ordított, valójában a hatalmi elit elleni tüntetésé vált. Ez pedig a gazdasági válság egyenes következménye. Nagy Ervin és Rost Andrea éneke összehozta a különböző helyről érkező, eltérő háttérrel rendelkezőket. Egy református lelkész bocsánatot kért a pedofilok áldozataitól, hatalmas taps fogadta, majd a püspök azonnali lemondását követelték, minden egyházi pozíciójáról. A hatalom elnéző magatartásáért most megfizet. Az önkormányzati ember, Szigetszentmiklós polgármester bemutatta, hogy milyen probléma, ahol látszatellenzék van. Nincs valódi alternatíva, nem lehet a helyi kiskirályoktól megszabadulni, akik miatt a fiatalok tömegesen menekülnek a fővárosba vagy külföldre, ahol már nincs hatalmuk a Döbrögieknek.

Magyar Péter összefogottan vázolta fel mit és miért kell megtenni az április 6-i tüntetésen. Az uniós források megszerzése a lengyel példa alapján kormányváltással érhető el. Euroatlanti szövetségeseink nem tűrik tovább az őket nyíltan támadó oroszbarát vezetést. Világossá tette, akkor jutunk a minket megillető forrásokhoz, ha azokat nem lopják el és hitet teszünk a szövetségeseink mellett. Az oktatási esélyegyenlőség érdekében a központosított állami irányítást meg kell szüntetni. Én az önkormányzati fenntartásban hiszek az 20 év alatt bevált. Csatlakozni kell az európai ügyészséghez és távoznia kell a volt igazságügyminiszter leleplező hangfelvétele alapján a legfőbb ügyésznek. Tombolt a tömeg: „MONDJON LE!” A következő tüntetést Anyák napjára hirdette Magyar Péter, akinek az édesanyját régről személyesen ismerem. Többször járt Kaposváron a Kúria főtitkáraként a Jogi Beszélgetések hivatásrendek vezetőinek találkozóján. Jó humorú, közvetlen bíró. A bíró kollégáim között ez a jellemző szerencsére.

A tüntetés végén sikerült személyesen is beszélni, jön Magyar Péter Kaposvárra a kampány alatt. Tisztában van Kaposváron a 30 éve egy polgármester kezében lévő város politikai megosztottságával. A legutóbbi pártkongresszust volt felesége, Varga Judit és Szita Károly közösen vezette. Magyar Péter egy eredményalapú társadalomban hisz, ahol a teljesítménynek és nem a szép szavaknak kell döntőnek lenni. Végül egyet kért a körülötte állóktól, egy sört, mert nagyon meleg volt a téren és sokat beszélt. Kért és kapott, amit azonnal kibontott, így elégedett mosollyal és a sörrel csináltunk egy közös fotót emlékül erről a napról. Amikor több százezer ember jelezte változást akarnak.

Beszéltem azóta sok emberrel, van, aki fenntartásokkal kezeli, van, aki rajong érte, de egyben egyetértettek: LE KELL BONTANI EZT A RENDSZERT! Ez a feladat.