Magdi (titkárnőmnek)

Oly kevesen tudják, mit jelent valakivel 14 éven keresztül dolgozni. Nem szeretted, hogy nem titkárnőnek, hanem kollégámnak, munkatársamnak neveztelek. Mert a titkárnő az előtérben ül az igazgatói irodában pedig, hát ott nem sokat tartózkodtam. Tárgyalásra, telefonálásra használt tér volt csupán, a titkárnői szobában dolgoztunk. Észre se vettük, mikor csiszolódtunk össze, gondolataimat gépelted és fel se tűnt sokszor, hogy milyen sebességgel írsz. Versenyeket nyertél, Te voltál a városban a legjobb gépíró.

Amikor Fésűs Évával találkoztam és véletlenül írónőnek neveztem, fejét leszegve, mutató ujjával figyelmeztetett: -Norbert, én gépírónő voltam a Köjálnál, nem írónő! Sok közös volt bennetek. Éva néni mindig mondta: - Olyan kellemes hangja van a titkárnődnek, ilyenek kellenek a rádióba a hangjátékokhoz. Te pedig, bárhonnan előkerítettél, ha Éva néni hívott.

Fél nyolckor érkeztél minden nap, kávé illat jelezte, és cigaretta füst. Átnézted az újságot. Pojtner kiflivel és pereccel érkezve tudtam csak a füstöt megszakítani. Majd jöttek a kollégák sorban, hol egyszerre, folyamatosan csörgött az utált telefon, sípolt a fax, később az email-ek némán pakolták ránk a terhet. A nap gyorsan elszaladt a telefonok ritkábban szólaltak meg és a Városháza bagoly csapata maradt a toronyban a denevérekkel együtt, akik esténként a folyosókon röpködtek. Elkezdtünk dolgozni, már nem zavartak, írtuk a rendeleteket, jogalkotási javaslatokat, véleményeket, előterjesztéseket, leveleket. Szünetekben a megmaradt kifliket zsírral kented meg. Tóth Éva által hozott sült hús zsír és hagyma. Sokszor volt ez a vacsoránk. Hazafelé vettük az irányt a Zárda utcán, és hangodon hallom most is: -Kis kör vagy nagy kör? Fáradtságtól függött meddig kisértelek.

A választási időszakban, ma sem tudom, hogy csináltuk a kollégákkal, megkettőztük magunkat párhuzamosan csináltuk a napi munkát és a választási feladatokat. Akkor egy láthatatlan pajzsot vontál körém, hogy semmi ne zavarjon. Éjszakába nyúló munka volt, oktatási anyag, feladatkiosztások, útitervek, határozatok, jegyzőkönyvek, pakoltuk az urnákat és nevettünk. Istenem, mennyit nevettünk, sokszor magunkon, amikor valamit eltévesztettünk és kezdhettük újra, mert mindennek tökéletesnek kellett lennie.

Tekintélyed volt a Házban, tudás és végtelen alázattal párosuló határozottság. A jó, jó volt, a rossz, pedig rossz. Nem volt alku. A rossz megbocsájthatatlan, a jó természetes. Higgadtan közölted a tényeket, hangodat nem emelted fel, soha senkit nem aláztál meg, azért, mert tapasztalatlan volt, vagy nem értett ahhoz, amit csinál.

Emlékszem egyszer bementél az igazgatói szobába egy régi közgyűlési anyagért, a könyvszekrénynél álltál, kontár módon a gépednél ültem és két ujjal pötyögtem pár sort, amikor egy idegen belépett: - Jó napot kívánok! Elnézést kérek az igazgatóhoz jöttem.

– Fáradjon be, az igazgató asszony bent van a szobájában – válaszoltam.

Hallottad, mit mondtam és szemrebbenés nélkül tájékoztattad az illetőt, melyik irodába kell mennie. Majd hozzá tetted: - A titkár úr majd elkíséri.

Írtál magyarul, németül és angolul, érdekelt minden új. Új gépek, programok, szalagos magnóval, stencil géppel kezdted és régi laptopommal mentél nyugdíjba.

De nemcsak a munka volt, hiszen az évek alatt kollégák mentek nyugdíjba, s jöttek újak. Névnapok és kerek születésnapok, Szeretet-díj átadások, kitüntetési gratulációk, a hagyományos nemzetközi Zoltán nap Nőnapon, közös névnapunk traktái és nyugdíjas búcsúztatók. A Te nyugdíjas búcsúztatód is eljött, remegtél a gondolatától, hogy mit tervezek. Tudtad, hogy nem úszod meg, nem mész ki halkan a hátsó kapun. Akkor értettem meg mit jelent a nyugdíjba vonulás és az ünneped hagyományt teremtett. Csoportkép a kollégákkal, egy az igazgatói iroda falára egy otthonra, és mindenkinek a személyre szabott szertartás. Kinek repülés a város felett, kinek reggeli mise és villás reggeli, és egy film az évek alatt készült képekből. A Tied volt az első film, Szabolcs és Laci készítették. Volt kollégáid és a mi archívumunk képei alkották meg a 40 év felidézését. Igen, 1969-2009 között dolgoztál a Titkársági Igazgatóságon. Büszke és hálás vagyok, hogy a legtöbb évet mellettem dolgoztál. A Díszterem megtelt, volt és akkori kollégáiddal, de eljött minden valódi vezető is polgármester, tanácselnök, alpolgármester, tanácselnök-helyettes, jegyző, vb-titkár, titkárságvezető. Az első sorban a családod ült testvéred, gyermekeid, unokáid, az egész család. Nekik örültél tudom a legjobban, hogy az utolsó munkanapon látták, ki is vagy valójában. Egy mindenki által tisztelt és szeretett EMBER. Tudom, mennyire tetszett, amikor elmeséltem, hogy ez a szó csak jelző nélkül használandó, mert a legszebb jelző is elvesz belőle.

Gyermekek születtek, és kollégák haltak meg. Irtóztál reggel, ha láttad az erkélyen a fekete zászlót. Már értem és irtózom felnézni az erkélyre, ahonnan néztük a katonazenei fesztiválokat, mert Neked integet a fekete lepel. Isten veled…